Barion Pixel

Nem rizsa

5235 Ft

Az ár a szállítás költségeit tartalmazza.

Leírás

Miről olvashatsz még a könyvben? 

Többek között arról,

  • hogy honnan meríts erőt,
  • hogyan lassulj le,
  • hogyan fordítsd át a gondolkodásodat,
  • hogyan vállald fel a saját gondolataidat,
  • és természetesen, hogy hogyan érvényesülj úgy, hogy másoknak ne árts vele.

Szóval tényleg csupa olyan dologról, amely elengedhetetlen önmagad megértéséhez és megértetéséhez. Mindezt “lózungok” és felesleges rizsa nélkül. 

Ne feledd, én is mindig tele voltam sallanggal és takargattam a külső-belső hiányosságaimat. Tereltem, szabadkoztam, füllentettem, szégyenkeztem, tettettem, ahogyan mindenki. Mert úgy hittem, az én tudásom, tapasztalatom nem elegendő ahhoz, hogy komolyan vegyenek, tiszteljenek, szeressenek. 

Ezekről is mind szót ejtek a könyvemben, és pontosan azért, hogy te ne ess bele ugyanazokba a csapdákba, amelyekbe én. Nagyon sok időt meg tudsz spórolni azzal, ha egyenesen felvállalod magad ott, abban a közegben, amelyben mozogsz, vagy amelyben érvényesülni szeretnél. 

A könyvem ebben segít. Gyakorlati útmutatókkal, ötletekkel, példákkal. 

De soha nem fogok veled vitatkozni!

Bevallom, néha még most is kedvem lenne belemenni egy-egy hülye kommentháborúba a neten vagy a harmadik szomszéddal, néha most is kinyitnám a számat az SZMK-gyűlésen vagy egy sima szülőin, de szerencsére valóban megtanultam felismerni, hogy mikor NINCS értelme megnyilvánulni. Ez pedig – bocs, hogy megint nem rizsázok – mindig a másik félen múlik.

Ha úgy látom, hogy nincs befogadója a mondandómnak, nem találnak értő fülekre (agyakra) a szavaim, vagyis tényleg minden falra hányt borsó, akkor simán csak visszavonulót fújok, vagy – jobb esetben – el sem kezdem a kommunikációt.

Tudod, már nem akarok mindenáron győztesként kikerülni egy beszélgetésből és nem akarok senkit sem meggyőzni a magam igazáról. Ennek több oka is van:

1.   Lehet, hogy nincs is igazam.

2.   Lehet, hogy neked sincs igazad, de az eredmény szempontjából ez tök mindegy.

3.   Az is játszhat, hogy minden igazságnak annyi oldala lehet, ahány ember nézi. Igen, neked is igazad lehet a te szemszögedből nézve.

4.   És különben is: több is veszett Mohácsnál. Fog a fene felesleges és parttalan vitákkal értékes perceket elpazarolni! Én helyette inkább élek. Te mit csinálsz?

Tudom, hogy vannak, akiket épp az éltet, ha vitázhatnak, érvelhetnek, vagy nemes egyszerűséggel kurvaanyázhatnak a másikra. Nekik ez az élet, és a szívük joga így lenni. Őket sem akarom megváltoztatni, nekik sem akarok beszólni, mert ahogyan „nagy bölcsen” hangoztatni szoktam, az az ő karmájuk, ez meg az enyém.

Davida-tipp 1.: Ha nagyon kikívánkozna belőled valami, írd le/pötyögd vagy gépeld be, aztán NE nyomd meg az Enter-t! Így ki is adtad magadból a benned feszülő mondatokat, meg nem is tetted ki a személyedet hülye támadásoknak.

Davida-tipp 2.: Tényleg számolj el ötig, mielőtt kommentelnél, és azalatt az idő alatt kérdezd meg magadtól, hogy van-e értelme írni. Ha van, uccu neki. Ha igazából nincs, spóroltál magadnak néhány percet. (Tudod, mi mindent lehet néhány perc alatt elvégezni?!)

Davida-tipp 3.: Ha van időd, olvasd el a többi kommentet. Valószínűleg már százan leírták előtted ugyanazt. Ne akarj a 101. lenni.

Olvastam valahol, és jól magamba is szívtam az alábbiakat: Olyan nincs, hogy valami felidegesít, csak az van, hogy hagyom magam felidegesíteni. Ez úgy beleégett a fejembe, szívembe, mindenhová, hogy azóta is eszerint élek.

A magánéletemben is nagy hasznát veszem, és ma már az olyan helyzetek, amelyek miatt korábban három napra elnémultam és éjszakákat átzokogtam, csak 1-1 sóhaj erejéig hatnak meg. Mert – ahogy írtam –a francnak van kedve elcseszni az idejét baromságokkal. Én tényleg élni szeretnék. Úgy, ahogyan az NEKEM jó. Mondtam már, hogy önző vagyok. De azt szeretném, ha te is az lennél.

Egy barátomnak írtam az alábbi sorokat, mert tudni akarta, mitől vagyok ilyen jól:

Tudatosan nem szoktam reagálni a posztjaidra, mert egyrészt nem akarlak megbántani, másrészt viszont úgy érzem innen, kívülről, hogy neked lételemed a nem-jól-lét. Amit innen látok, hogy úgy igazán nem akarsz és nem tudsz örülni semminek, nálad mindig van egy “de”, mert ebben érzed magad biztonságban. Ezen rajtad kívül csak egy szakember tud segíteni, de nem olyan gyorsan, mint akarnád. Nekem is hosszú folyamat volt eljutnom idáig (pszichológus, coach segítségével), de mindvégig tudtam, hogy én utálok rosszul lenni, és nekem a lételem éppen a vigyorgás. Visszaemlékeztem arra, milyen voltam gyerekként és azt a Vikit kerestem meg. Nálam is rendszeresen voltak visszaesések, de ezek az időszakok mindig lerövidültek, és ami fontos, hogy elfogadtam, a fejlődés is hullámvasút. Nem szeretek szenvedni, nem szeretem bántani magam és nem szeretek bántani senkit sem. Egy célom volt és van: jól lenni egyedül is, mert csak így lehetek jól másokkal is. Alapvetően pozitív, optimista beállítottságú vagyok, ezt akartam visszahozni. Hogy nehéz út volt-e? Kurva nehéz. Láthattátok ti is. De mindvégig azon voltam, hogy ne ez a nehéz érzés legyen nálam a fókuszban, hanem a cél, hogy visszakapjam a lazaságomat. Igen, nagyon jól vagyok. Nincs partnerem, csak udvarlóhegyek körülöttem. Nincs saját tulajdonom, csak egy fasza albérletünk. Nincs kedvem visszatérni a munkába, de ez sem foglalkoztat most annyira. Adok magamnak időt, míg teljesen pályára kerülök. Nem sürgetek semmit és sokat vagyok szép dolgokkal körülvéve, azaz a természetben, a csöndben, a zenében, és most már lassan emberekkel is.

Hát ettől vagyok jól. Attól, hogy önző módon magamat akarom megélni minden egyes percben. A munkámban is. És attól, hogy a leveleimben, írásaimban nem keresem a szavakat, hanem kimondom, ami kikívánkozik. (Ha zavart az a néhány trágárabb kifejezés a fenti sorokban, elnézésedet kérem. Ez is én vagyok, ez is bennem van.)

Most már csak azt kell tisztáznunk, mit jelent önzőnek lenni úgy, hogy másoknak ne ártsunk vele, vagy akár még tetszen is nekik.