Belső kommunikáció – Amikor önmagadat szabotálod

A te fejedben is ott van a saját PR-osod, a belső kommunikációd irányítója. Ő az, aki megírja a sajtóközleményedet arról, hogy valójában miért voltál ingerült reggel (nem, nem a kávé hiánya), és ő az, aki gyorsan csinos köntösbe öltözteti azt a mondatot, amelyet valójában kimondanál, de „nem illik”. Röviden: megszületik benned egy nyers gondolat, majd rákerül a szépítő filter, és máris kész is a „publikálható verzió”.

Kérdés: Ez jó vagy rossz?
Válasz: Attól függ, mikor és mennyire.

Mikor hasznos, ha „szépítünk”?

Nem minden gondolat érdemel azonnali mikrofont. A diplomáciára ne hazugságként tekints, hanem inkább úgy, hogy figyelsz a másikra, annak „idegrendszerére” és persze magára a kontextusra is (Ezt nevezik önszabályozásnak és határkezelésnek).

Akkor is jó, ha újrafogalmazod magadban a nyers valóságot, ha időre van szükséged. Sokszor ugyanis nem magával a véleményeddel van a gond, hanem a megfogalmazással, illetve az időponttal. Ha például egy mély érzelmi hullám alján szólalsz meg „nyersen”, bizony károkat okozhatsz, amelyeket később ugyanúgy neked kell rendbe tenni.

Ha viszont felelős szerepben vagy, pl. vezetőként, pedagógusként stb., akkor pedig kutya kötelességed „szűrt” üzenetekkel dolgoznod. Ez szakmai minimum; nem lehetsz keresetlen, sem trágár. Gondolom, ezt nem szükséges külön magyaráznom.

Mikor kezd el rombolni téged a saját belső kommunikációd?

• Ha a belső monológod és a kimondott szöveg között túl nagy a rés. Bizony, ilyenkor egy idő után már te sem érted majd magad. Megjelenik ugyanis a kommunikációs kognitív disszonancia (torzítás), azaz mást érzel, mint amit mondasz, hosszútávon pedig ez nem fenntartható mentális állapot.
• Amikor magadnak is megindoklod, hogy miért nem jogos a dühöd/szomorúságod („túlreagálom”), és idővel elveszíted az érzelem–jelentés kapcsolatot. Erre mondhatjuk azt, hogy belső gázlángozás, azaz önmagad gondolatainak érvénytelenítése. Ennek a vége is kimerülés, kiégés, apátia lesz.
• Ha a másik azt tanulja meg, hogy „nálad minden mindig oké”, hiszen konzekvensen szépíted a dolgokat, akkor ő megnyugszik, majd néz nagyokat, mikor hirtelen felrobbansz, kitörsz, mint egy vulkán.
• Ha vállalkozóként is rendszeresen kozmetikázol, akkor a hitelességeddel játszol. Úgy le fog amertizálódni, hogy csak bajosan fogod tuni visszaszerezni az ügyfeleid bizalmát. A közönséged ugyanis érzi az űrt a hangszín/hangnem és a valóság között. Rövid távon „profiság”, hosszú távon bizalmi kár a következménye.

A belső kommunikáció három gyakori csapdája

1. Performansz-én vs. valódi-én: A „publikálható” éned mindig túlkompenzál: kedvesebb, magabiztosabb, derűsebb. Ez egy ideig működik, aztán már nem tudod, kinek kommunikálsz: a közönségnek vagy a saját szorongásodnak?
2. Felgyülemlett érzelmek: A ki nem mondott tartalmak nem tűnnek el, csak felhalmozódnak. Mint az olvasatlan levelek: egy ponton már nem nyitod meg őket, csak nő a piros jelzések száma a postafiókodban. A felgyülemlett, elfojtott valós érzelmek viszont visszacsapnak, mégpedig türelmetlenség, passzív agresszió és cinizmus formájában.
3. Szemantikai köd: Ha állandóan finomítasz, a mondandód lényege elvész a szép szavak között; a másik nem érti, mit akarsz, te meg azt, hogy ő mit nem ért ezen. (A Nem rizsa lényege épp ez.)

Akkor most jó őszintének lenni vagy sem?

Igen – strukturáltan. A nyersesség ugyanis ritkán segít, de ha ismered az alábbi trükköket, akkor úgy lehetsz őszinte, hogy azzal senkinek sem fogsz fájdalmat okozni. Ha mégis, az már nem rólad szól.

Dolgozz kétfázisú üzenetekkel, metakommunikációs mondatokkal, tartsd be a „hárommondat-szabályt”, párosíts, hagyj magadnak időt és vigyázz a „piros vonalakra”. Ha ezeket nem ismered, nézd meg az alábbi példákat.

Kétfázisú üzenet

• Nyers vázlat magadnak (nem publikus): „Rohadt dühös vagyok, mert harmadszor csúszik a határidő.”
• Publikálható verzió a másiknak: „Látom, hogy csúszás van. Nekem ez gond, mert X folyamatot visszafog. Mikorra tudunk reális új időpontot adni, amelyen már nem változtatunk?”
  

Metakommunikációs nyitómondatok

• „Most keresem a jó szót, hogy pontos legyek.”
• „Érzelmileg érint ez a téma, kérek egy percet, és máris mondom a lényeget.”
• „A célom nem bántani, hanem tisztázni a dolgokat.”
  

„Hárommondat-szabály” fontos ügyeknél

• 1: Mi történt? Tényszerűen.
• 2: Mi a hatása rám/a folyamatra?
• 3: Mit szeretnék? Mi legyen?
  → Ha ezeket felteszed magadnak, mielőtt megnyilvánulsz, akkor nem kanyarodsz el a lényegtől, nem lesz szemantikai köd, és te is tisztán tudsz majd kommunikálni, nem érzelemből. Ebben segíthet a következő módszer is.

Érzelem–szó párosító

A legtöbb esetben nem „kedvesebben” kellene fogalmaznunk, hanem pontosabban. Ehhez nem árt, ha van egy mini-szótárunk, amelyet a fejünkben felcsapunk, és már tudjuk is, hogy valójában azért vagyunk dühösek, mert csalódtunk, emiatt pedig tehetetlennek érezzük magunkat. mennyivel szebb és kevésbé fájó, ha a másiknak azt mondjuk, hogy „tehetetlennek érzem magam”, mint azt, hogy „baromi dühös vagyok rád”.

Időbélyeg

„Komolyan szeretnék foglalkozni a témával, ezért ma nem, de holnap délig mindenképp visszajelzek.” Ezzel a mondattal határt szabsz, ugyanakkor engedélyt is adsz magadnak arra, hogy ne kelljen rögtön reagálnod.

Piros vonalak, azaz az átléphetetlen kereteid, ha vállalkozó vagy

• Nem ígérek olyat, amit nem tudok tartani.
• Nem „kedveskedem” úgy, hogy közben magam alatt vágom a fát.
• Nem vállalok be pluszt írásos rögzítés (szerződés) nélkül.
  → A „piros vonalak” alatt tehát azt értem, hogy ezek nem képezhetik alku tárgyát; ezek előre kijelölt határok, illetve olyan szabályok, amelyekhez akkor is tartod magad, ha nyomás alatt vagy. Más különben magad ellen fogsz dolgozni és később te fizeted meg az árát: időben, pénzben, az idegeiddel. Legyél konkrét, ne szépíts magadnak sem, mert túlvállalod magad.

Amikor a belső kommunikációd igazi kedvesség

„De én nem akarok megbántani senkit”, mondod magadnak állandóan, ami teljesen rendben is van, de az igazi kérdés az, hogy ezzel vajon magadat sem bántod? A jó, nyílt és tiszta, „rizsamentes” kommunikáció lényege nem az, hogy minden szavad szerethető legyen, hanem hogy valódi, igaz és empatikus. Ez utóbbi az érték, nem a ködösítés.

Adok hozzá egy ellenőrzőlistát, ha még nem vagy annyira profi a sallangmentes, de nem fájó kommunikációban. Érdemes ezt elővenned, mielőtt megírnád azt a bizonyos levelet, üzenetet, posztot, kommentet.

Rövid ellenőrzőlista (posztolás/levél/meeting előtt)

• Mit érzek valójában? 1 szó.
• Mi a tény? 1 mondat.
• Mi a célom ezzel az üzenettel? 1 mondat.
• Melyik részt szépítem a „másik ember idegrendszere” miatt és melyiket a saját szorongásom csökkentésére? (Az utóbbit érdemes kihúzni.)
• Mi lenne a nyers és a kulturált verzió közös metszete? – Na, azt küldd ki.

Tehát a lényeg: a belső kommunikáció akkor egészséges, ha hamisítás nélkül tolmácsolja a gondolataidat, a véleményedet. Beszél a belső PR-osoddal, hogy tegyen rendet először benned, aztán a gondolataidban, mert akkor valóban emberségesen és érthetőn fogsz tudni kommunikálni. És ha már választani kell: inkább legyél kedvesen határozott, mint mismásoló.

Ha tetszett ez a blogbejegyzés, figyelmedbe ajánlom a Facebook-oldalamat, ahol rövidebb, de hasonló tartalmakkal várlak. Ha kíváncsi vagy arra is, hogy a világomat hogyan „közvetítem” fotókon keresztül, nézz rá a streetfotós oldalamra, a Davidacuts oldalra. Amennyiben kérdésed lenne, itt kereshetsz meg.