Csetelgetünk, csetelgetünk, aztán hopp

Anélkül, hogy bármilyen véleményt megfogalmaznék eme írás legelején, idemásolok egy csetet figyelmes olvasásra. Nem feltétlenül a tartalma miatt (bár az is hasznos lehet), hanem a lezárása miatt. Sokak által jól ismert kommunikációra hoztam az alábbiakat példaként, hogy felhívjam a te figyelmedet is arra, hol és min csúszhatnak el a beszélgetések.

Arra kérlek, hogy a cset végén, mielőtt elolvasnád az észrevételeimet, fogalmazd meg magadban, hogy benned milyen érzések csapódtak le:

• az A- vagy B-emberhez érzed-e magad közelebb,
• ha kialakult benned egy „neki van igaza, neki pedig nincs”, azt is vedd észre,

és csak utána olvasd tovább a cikket. Mutatom is a csetet.

Amikor a felek különböző „rezgésszinten” kommunikálnak.

Elöljáróban annyit, hogy a két csetelő nem ismeri egymást. Az A-ember egy közösségimédia-poszt alatt kérdezte meg B-t (a posztolót), hogy bemutathatja-e neki a játékát, amely kapcsolódott az adott videós bejegyzésben B által tárgyalt témához. B engedélyt adott a privát csevegésre, aminek az lett a következménye, hogy A egyik hétköznap este negyed nyolc körül ráírt B-re. (A csetet belejavítások nélkül közlöm, tehát ha bántják a szemedet a helyesírási és nyelvhelyességi hibák, kérlek, legyél most elnéző.)

Első etap

A: Szia

B: Szia

A: A telefonszámom ………………,  szerintem egyszerűbb telefonon beszèlni. De ahogy érzed.

B: Őszinte leszek, nagyon nem szeretek telefonálni, ha nem muszáj. Elsősorban írásban szoktam kommunikálni, ha valakit nem ismerek.

A: Rendben. Akkor ha van kérdésed nyugodtan tedd fel.

B: Azt írtad, lehetne tesztelni a játékodat. Ezt hogy kell elképzelni?

A: Ez nem játék. Hanem egy játékositott feladatkezelő tábla. Jelenleg mèg nincs forgalomban, mert rájöttem, hogy a szülők mennyire nem tudnák ezt használni, hiszen nekik se megy sokszor a feladatkezelés. Itt a napi feladatok, élethelyzetek adják a küldetéseket. Amiert pontok járnak. Nekem vannak módszertanaim ami alapjàn tanítom a szülőket a saját szintükőn, és külön a gyerekeket a szintén életkornak megfelelően.

B: ❤️

A: Egy-egy készsèg fejlesztése pl. Algoritmikus gondolkodás, vagy asszertív kommunikáció az élethelyzeteken keresztül van tanítva, megtanítom a szülőnek, utána kapnak vagy kitalál a gyereknek ezt fejlesztő feladatokat. Ezek lehetnek cèlok, ahogy ti is beszèltétek. Ennek a folyamatnak a tanítása nem megy minden szülőnek, mert senki nem tanított ilyet nekünk szülőknek a suliba. Sokszor én is csak éreztem hogy valami nem megy.

B:❤️

A: Magamat gondoltam hibásnak. Majd mióta a vállalkozásfejlesztést végzem és önfejlesztek, rájöttem hogy ezek olyan tudasanyagok amiket tanítanak. Csak nem nekünk. Életemben nem gondoltam hogy nekem folyamatfejlesztés jelenti majd a kiutat az ADHD-ból. Nem tudtam sok mindent az èletemben megvalósítani, mert fogalmam se volt arról hogy ” hogyan”? Azután ezeket beèpítettem a fiamnak. Mindent ezzel a táblával tanítok neki. Van kicsiknek, felsosoknek is. Így ez mindig segítség lehet.

B: Ezek szerint, ha a szülő nincs már egy bizonyos szinten, nem tudná alkalmazni ezt a táblát?

A: Ez nagyon jó kérdés, engedd meg, hogy visszakérdezzek: Ha te halogatós vagy tegyük fel, hogyan tanítod meg a gyereknek hogy megvalósítson? Ha te mindig elúszol a feladatokkal, hogyan tanítod meg priorizálni. Csak azt tudod tovább adni, amilyen tudással te már rendelkezel. Ezt minden szülő saját magának tudja eldönteni, hogy miket akar megtanítani. Ha csak azt hogy vezesse a feladatokat, hàzit.. és azt pontozza akkor csak annyira használja. Itt a skálázhatóságon van a hangsúly.

B:❤️Igen, ez így van. De ha a tábla segítségével taníthatom a gyermeket, akkor elvileg magamat is lehetne, nem? Vagy ha nem, nem akarod ezt megcsinálni felnőtteknek is?

A: Igen, azért is írtam az előbb, hogy tanítom a szülőt is gyereket is. Tanfolyamot is akarok majd, de még nem tartok ott. Így konzultáción tudom csak. Elmondod mit szeretnèl tanítani, és megmutatom hogyan. Ha kéred. Ha nem, akkor te nézel utána. A tàbla alap kezelése kb. 15 perc alatt megérthető. Nagyon egyszerűre csinàltam. 8 éves ikerpárnàl a kislány egyedül elolvasta a használati utasítást és már csinàlta is. 🥰

B: ❤️

A: Ahogy nő a gyerek, egyre komolyabb élethelyzetek lesznek. Azokat is tudod vele tanítani.

B: Szegényemnek most is jut már jó néhány keményebb szituáció.

A: Akkor neked meg van mit megtanítani neki. 😊Nehéz nrkik a suliban, és ez az egèsz világ amennyire kifordult magából. Hihetetlen nagy hangsúlyt kell fordítani a lelki megerősítésükre, a kiállásra, és érzelmi intelligencia fejlesztésre.

B: ❤️ Nekem ez alap, erre fordítom a legtöbbet. Folyamatosan tanulunk az életünkből és tanítom őt. Szerencsére van motivációja is, amennyire látom.

A: Értsék ami történik a világban, tudja hogyan tud nem részese lenni annak aminek nem akar. Merjen kiállni magáért, tudjon nemet mondani, ismerje fel a manipulációt, tudjon a nárcisztikus emberekkel kommunikàlni.

B:❤️Most részben pont ez a témánk; hogy ne akarjon megfeleléssel, önmaga meghazudtolásával barátoknak vélt barátokat megtartani, megszerezni.

A: Rengeteg hatalmi ember ilyen. Ahhoz hogy felkèszítsd az ilyen intelligens gyereket, nagyon tudatosnak kell lenned vele, mert sokkal többet érzékel a világból mint hinnénk.

B: Igen, ezt tudom. Neki eleve nehezebb minden a családi helyzetünkből is adódóan.

A: Igen. Ez nehéz lecke. Főleg a sok kiközösítés miatt. Nem egyszerű felvállalni, hogy inkább egyedül van, vagy kevesebb barátja van, de önazonos tud maradni.

B: Most ezen dolgozunk épp.

A: Itt nektek akkor az önértékelésèn lehet dolgozni. Használd nála az 5 Why technikàt. Ismered?

B: Rémlik valami, de inkább azt mondom, nem. Rákeresek majd.

A: A lènyege: használhattok chat gpt-t is. Megkérdezed tőle, hogy miért fontos neki, hogy elfogadják. Mond rá valamit. Azért mert… Majd megkérdezed tőle, és ez miért fontos neked? Ezt 5x. Vagy ha kell mehettek lejjebb. A chat gpt teljesen jól tud ebben segíteni nektek. Úgyis hogy ha ő vezet vègig titeket, pl. A gyerek válaszol, úgyis hogy 1 általa mondott félelmet tovább elemezteted vele.

B: Jó, akkor megvan. Így tanítottam a németet anno a suliban.

A: Több dimenziót is használhatsz. Pl. Mi lenne a legrosszabb abban ha nem fogadnának el, vagy ami történik vele. Ilyenkor a félelmét tárod fel. Amit feltártál, annak alapján megkéred chat gpt-t akár, hogy milyen napi fejlesztőket javasol. Ami ezt az énképet átírja. Pl. Milyen hitrendszerei vannak, milyen mintát látott tőled, a családban. Ezt fordítsd át. Ha azt érzi hogyha nem felek meg, akkor nem szeretnek/ nem vagyok fontos. Hol élhette ezt meg, mikor, kivel? Otthon milyen a környezet. Feltétel nélküli? Elfogadó? Ezt tudod utána neki skillként tovább fejleszteni. Most azon dolgozunk hogy megengedem neked, ő pedig magának azt hogy más véleménye legyen. Hozz fel olyan témákat, amiben tudod hogy eltérőek vagytok.

B: Igen, mi így beszélgetünk.

A: Szuper.

B: ❤️

A: Tanítsd érvelni. Engedd hogy ő is döntsön, de rudasd vele te vagy a jóvàhagyó, aki a végén elfogadja. Csak akkor fogadod el, ha olyan érvet hoz, ami nincs rá negatív hatással. Így megtanul kiállni magáért, akkor is gondolkozik ha valami nem úgy történik elsőre ahogy gondolja. Na ezeket mind mind lehet tanítani vele.

B: Az majd később. Most az van porondon, hogy el merje mindig mondani, ha történt valami, amiben ő volt a ludas, hogy fel merje vállalni szégyen nélkül magának, hogy nem mindenható, ilyesmi. Amint megtanul így is kommunikálni, jöhet az érvelés komolyabb része.

A: De ehhez a szülőnek is partnernek kell lennie. Sokam rossz mintákat hoznak, nem is tudják hogy lehet így, amit már te tudsz. Ezért is írtam, hogy szülőnként eltérő, ezért aki igènyli annak tanítani is kell előtte. Hogy tudja alkalmazni. Szuper tudatosan neveled! Sok munkád van benne, látszik. 🥰

Második etap

Mielőtt továbbmennénk a csetben, értékeld magadban az eddigieket. Látsz-e a kommunikációban valamilyen furcsát, vagy sem, vannak-e benned jó vagy rossz érzések, van-e bármilyen véleményed a felekről? Én még szándékosan nem írok semmit, mert egyik irányba sem szeretnélek befolyásolni.

Kb. 20 perc szünet után folytatódott a cset, este nyolc körül, ezúttal rövidebben.

B: Mindenesetre nagyon igyekszem. Remélem, a táblád sok felnőtthöz eljut majd. Van honlapod is?

A: Volt. Jelenleg még olyan kivitelezésen dolgozom, ami megfizethető mindenkinek, és a használata is praktikus. Több variációban is gondolkodtam, van prototipus is, de azon a ponton leálltam vele, amikor szembesültem azzal, hogy ehhez a szülőket is képezni kell. Ezért még hozzátanultam dolgokat, hogy most màr felkészült legyek átadni a tudást is. Az árak nagyon felmentek akkor a covid idején, az eredeti beker árhoz képest. Ezért tesztelgettem mást is. Gondolok azokra az anyukákra is akiknek nincs sok pénzük, de ha akarják legyen lehetőségük megvenni és használni. Minél több család emelkedjen.

B:❤️Ez szép.

A: Ami késik nem múlik, amint minden darabja összeállt, publikálom. 😉Nem kis feladat ám, ezt nekem majd tanítani. Felelősség, sorsok. Szakmailag is azt akartam, hogy megérjek rá.

Harmadik etap

A feladatod most is csak annyi, hogy megfogalmazd magadnak, változott-e valamelyest a véleményed a felekről vagy sem. Ha megvagy, jöhet is az utolsó szakasz, amely egy újabb, ezúttal közel 3 órás szünet után folytatódott az éjszaka, immáron egy hirtelen lezárással.

B: ❤️ Igen, ez nagyon nagy feladat lehet.

A: Egy ilyen eszköz magával hoz még nagyon sok mindent. Ami miatt teljesen le kell tudnom követni, ha segíteni kell. Eszközöket adni a szülőknek, sokan nem tudjàk lefoglalni a gyerekeket. A beszélgetés alapján mi a véleményed a tábláról?

B: Még nem tudom elképzelni, milyen lehet, mi minden van rajta.

A: Azért ajánlottam fel, hogy beszéljünk, mert lepötyögni sokkal hosszabb, órákon át tart, mert neked is dolgod van, meg nekem is. Így véleményem szerint egyáltalàn nem hatékony, és nem is igazán érzem, hogy valóban érdekelne. 10 évembe telt kitalálni és lefejleszteni, valamint már 3 milliónál tartok befektetésként, így ha nem haragszol nem fogok több mindent kiadni róla. Már nagyon sok információt átadtam, de semmi visszajelzés nincs, vagy köszönöm az ötleteket. Sajnálom, de nem egymást keressük. További szép estét. Szia

B: Értem. Sajnálom, ha megbántottalak.

A: Nem bántottál meg, csak azt gondolom, hogy tiszteljük egymás idejét. Illetve ha nyitok feléd, és nem igazàn van viszonzás, akkor nincs értelme annak, hogy az egyik egyoldalúan ad. Nem érdeklődsz, nem kérdezel, nem tűnik fel, hogy mekkora segítség volt amit kaptál. Nem elvárás, mert szívesen adok. Azonban aki nem tudja ezt értékelni, számára sajnos nem is lesz hasznos. Ezekért az információkért sokat dolgoztam, tanultam, amit most átadtam. Nincs semmi gond, csak én kölcsönös kapcsolatot szeretnék. Sok sikert a gyerekeddel, alakítsátok ki a saját eszközötöket.

A B-fél erre nem válaszolt, csak másnap reggel. Mielőtt leírnám, hogy mit, gondold végig, te hogyan reagáltál volna A utolsó soraira. Magyarázkodni kezdtél volna? Védekezni? Esetleg támadni?

B-fél mindenestre megvárta a reggelt és pusztán ennyit reagált: „Úgy lesz, köszönöm. Viszont is sok sikert kívánok.”

És akkor most újra megkérdezem: Most mi a véleményed a felekről? Hogyan kommunikáltak egymással? Jogosan haragszik-e A B-re? Mit kellett volna máshogy mondania B-nek és mit A-nak? Kellett volna egyáltalán bármit is máshogy tenniük?

Most elmondom, hogyan látom én a helyzetet.

Mit szűrhetünk le a fenti csetből?

Először is nézzük meg, hogy a kommunikáció alapján milyen lehet az egyik és milyen a másik fél.

A-csetelő egyértelműen szenvedélyesen és mély elköteleződéssel beszél az általa kifejlesztett rendszerről. Sejthető, hogy rengeteg munkát, tapasztalatot és önismereti utat tett bele. Az ADHD-val, gyerekneveléssel, érzelmi intelligenciával, szülői mintákkal kapcsolatos meglátásai megalapozottnak és értékesnek tűnnek. A személyisége empatikusnak látszik, olyannak, aki több ponton szívvel-lélekkel reagál, igyekszik segíteni.

B-csetelő nyílt, tiszteletteljes hangnemben kérdez, érdeklődést mutat, őszintének tűnik: nem szeret ismeretlenekkel telefonon beszélni és ezt el is mondja, tehát nem játszik szerepet, hogy a másik kedvére tegyen. Úgy tűnik, hogy érti A-t és vissza is tükrözi az elhangzott gondolatokat („igen, ez így van”, „ezen dolgozunk”, stb.). A cset végén sem reagál védekezőn a végső elutasításra, hanem kulturáltan lezárja a beszélgetést.

Érzékeny pontok a feleknél

A-fél nagyon személyes szinten van jelen a beszélgetésben; amit ad, azt nemcsak információként, hanem érzelmi adományként is nyújtja, ezért vár valamiféle „visszaigazolást”, amelynek elmaradása csalódást okoz neki. Nehezen viseli, ha valaki nem az ő ritmusában vagy stílusában kapcsolódik hozzá (pl. írásban és nem telefonon), amelyet fel is emleget. A cset vége felé hirtelen, elvágólag vált hangnemet és passzív-agresszíven zárja le a kommunikációt, miközben morálisan minősíti a másik felet, minden asszertivitást mellőzve: „nem is igazán érdekel”, „nem kérdeztél semmit”, „nem tudod értékelni”.

B kommunikációja sokkal inkább szűkszavú. Visszafogott, „minimalista” válaszai miatt a másik fél nem érzi magát megbecsülve vagy meghallgatva, főleg mert B több helyen sem reflektál azokra a pontokra, ahol A személyesen megnyílik vagy tanácsot ad neki – ehelyett inkább marad a fő témánál, racionálisan, hiszen eredetileg csak a játék megismertetéséről volt szó. Nem kérdez mélyebben vissza, látszólag tehát nem mutat „lelkes” érdeklődést.

A beszélgetés dinamikája

Ez a cset klasszikus példája két jó szándékú, de más érzelmi tempójú és kommunikációs stílusú ember találkozásának. Az egyik fél (a tábla alkotója) nagyon személyesen vesz részt, és érzelmi visszacsatolást vár: kíváncsiságot, lelkesedést, elismerést, „kapcsolódást”, a másik fél viszont tényszerűbb, visszafogottabb módon van jelen, nem hagyja magát elragadtatni, és nem lép túl az érdeklődő megismerés határán.

A gond ott kezdődik, hogy A-fél elvárásai a kapcsolódás mélységéről nincsenek kimondva, de a végén számonkérésként megjelennek, ekkorra azonban B már nem tehet másként, mint udvariasan visszavonul. Miért?

Mert vélheti úgy is, hogy A-fél ugyan valóban sok értéket hordoz, de az ismerkedési fázisban egyelőre nem tudja jól kezelni az érzelmi határokat (túl sokat ad túl gyorsan és túl sokat vár cserébe). Igyekszik hát tisztességesen, korrekt módon viselkedni, de talán nem érzékelte, hogy A-fél valójában elismerésre és megerősítésre vágyott, nem csupán könnyed promóciós csevejre.

Hibás nincs, egyszerűen csak arról van szó, hogy a felek más huzalok mentén működtek a csetben: A-fél valójában kapcsolódni akart, míg B tartotta magát ahhoz, hogy egy ismeretlennek enged teret a terméke bemutatására.

Lehetett volna másként?

Nézzük meg a helyzetet kívülről:

A-fél felajánlotta, hogy bemutatja B-nek a termékét, vagyis a kapcsolat indítása és kezdeményezése tőle jött. Ez azt is jelenti, hogy neki kellett volna figyelembe vennie, hogy B-vel nem közeli ismerősök, hogy este, sőt éjszaka van, és hogy nem várhat el automatikusan mély elköteleződést, figyelmet vagy hálát egy másik személytől. Túlzottan személyesen vette a „nem eléggé lelkes” vagy „nem azonnali” válaszokat és érzelmi elvárásokat támasztott egy friss, még ki sem alakult ismeretségben. Ezt a típusú kapcsolódást nem lehet követelni, és nem is fair.

B igyekezett mindvégig korrekt maradni, ezt viszonylag szűkszavú kommunikációval is jelezte, de nem volt elutasító, nem ignorálta A-t, válaszolt és kérdezett, amikor tudott.

A-csetelő végső reakciója azért tűnhet esetleg váratlannak és meghökkentőnek, mert látszólag mindvégig kedves volt, kapcsolódott, aztán hirtelen elvágta a fonalat és ítélkezni kezdett. Nem kérdezte meg (érzékelve akár a többórás szüneteket), hogy B-t nem zavarja-e, hogy mikor tud majd jobban figyelni, csak következtetett, értelmezett és lezárt. Ilyenkor teljesen jogos lehet B részéről az a döntés, hogy nem akarja olyan valaki bizalmát visszanyerni, akivel soha nem is volt közös története.

A-csetelő sértettségének hátterében valószínűleg az állhat, hogy nagyon régóta dolgozik ezen a táblán, emiatt sok a frusztrációja, sok az egyoldalú adás a részéről és kevés a valódi visszajelzés, bár nagyon szeretné, ha végre elismernék az eszközét. (Ehhez persze publikálnia is kellene azt…) A kapott tárgyilagosságot elutasításként élte meg, ami viszont nem lehet B felelőssége.

B felismerte, hogy nem köteles magyarázkodni, érzelmi hiányokat betölteni egy olyan kapcsolatban, amely még ki sem alakult, hanem elkerülni igyekezett egy feleslegesen elhúzódó konfliktust, egy olyan játszmát, olyan dinamikát, amelynek ugyanúgy sértettség lett volna a vége, csak még inkább rossz szájízzel. Tudta, hogy ha A-fél tényleg nyitni akart volna, akkor nyitva is hagyja a kaput és nem zárja rá az ajtót azért, mert nem tapsolt elég hangosan.

Ilyen esetekben tehát nem az asszertivitás a legfontosabb, hanem az énhatárok meghúzása, a „köszönöm, nem”-helyzet felállítása és megtartása azzal, hogy a kommunikációt nem visszük tovább.

Szerintem.

És szerinted?

Írd meg a véleményedet a Facebook-oldalamon kommentben vagy üzenetben. Ha pedig tetszett ez a cikk, olvass bele a többi írásomba is.