Toxikus pozitivizmus a közösségi médiában

A pozitív gondolkodás az egyik legnépszerűbb életvezetési tanács. Motivációs előadók, influenszerek és vállalkozások is azt hirdetik, hogy a siker és a boldogság kulcsa a gondolkodásmódunkban rejlik. Tudod, „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”, „csak gondolkozz pozitívan és a siker nem marad el”, stb. Bár a pozitív szemléletnek valóban megvannak a maga előnyei, van egy pont, ahol a dolog ártalmassá válik: ez pedig a toxikus pozitivizmus.

A toxikus pozitivizmus tulajdonképpen egy elvárás. Annak elvárása, hogy minden helyzetben kizárólag pozitívan kell gondolkodnunk függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel szembesülünk. Ha ezt a szemléletet erőltetjük magunkra vagy másokra, az nemcsak hiteltelen, hanem pszichológiai és társadalmi szinten is káros lehet.

Mi az a toxikus pozitivizmus?

Dr. Susan David pszichológus szerint az érzelmek elfojtása hosszú távon növeli a stresszt és csökkenti a mentális rugalmasságot. A toxikus pozitivizmus ennek egyik formája: amikor a negatív érzéseket érvénytelenítjük, mert úgy gondoljuk, hogy a pozitív gondolkodás minden problémát megoldhat.

Mutatok néhány mondatot, és azonnal egyértelművé válik, mire is gondolok:

• „Ne panaszkodj, másnak sokkal rosszabb!”
• „Csak gondolkodj pozitívan, és minden jóra fordul!”
• „A boldogság csak választás kérdése.”
• „Mosolyogj, és az élet is visszamosolyog rád!”

Bár ezek a mondatok támogatón hangzanak, és ha alapvetően teljesen jól vagyunk, akár segíthetnek is, de minden más esetben inkább érzelemelnyomást eredményezhetnek és bűntudatot kelthetnek azokban, akik nehéz helyzetben vannak.

@davidakommunikacio

#fyp #foryour #nekedbelegyen #nekedbe #terapia #pszichológia #vállalkozónő #davidakommunikáció #nemrizsa

♬ eredeti hang – Davida

Melyek a veszélyei?

A pszichológiai kutatások szerint az érzelmeink teljes spektrumának megélése elengedhetetlen a mentális egészséghez. Dr. Brené Brown, kutató, a Bátraké a boldogság című könyv szerzője egyenesen azt állítja, hogy az érzelmek elnyomása nemcsak a negatív érzéseket csökkenti, hanem a pozitív érzelmek megélését is akadályozza. Miért akkora gond ez? Mert ha valaki nem engedheti meg magának a szomorúságot, dühöt vagy csalódottságot, akkor nála idővel szorongás és depresszió alakulhat ki, míg a „minden helyzetben boldognak kell lennünk” elvárás hosszú távon érzelmi kimerültséget okozhat.

A toxikus pozitivizmus egyik legkárosabb formája, amikor valakit arra ösztönzünk, hogy gyorsan lépjen túl egy veszteségen vagy traumán:

• „Ne szomorkodj, az idő minden sebet begyógyít.”
• „Igen, meghalt, de biztosan azt szeretné, hogy ne sírj, hanem boldog legyél!”
• „Szakítottatok? Legalább tiszta lappal újrakezdhetsz mindent, és sokkal jobban!”

Minden gyászfolyamat, minden trauma feldolgozása időt és teret igényel. Ha valaki a fentiek miatt azt érzi, hogy nincs joga a fájdalmához, előbb-utóbb érzelmi elakadást tapasztal meg, későbbi pedig akár komolyabb mentális problémái is lehetnek. Meg kell végre jegyeznünk, hogy ér időt adni magunknak minden fájdalom megélésére és feldolgozására. A toxikus pozitivizmus azonban ezt nem akarja megengedni. Helyette inkább azt sugallja, hogy ha nem vagy boldog, az a te hibád. Jó kis bűntudatkeltés, igaz?

A toxikus pozitivizmus a közösségi médiában

A közösségi média algoritmusai sajnos épp a toxikus pozitivizmust erősítik. Azokat a tartalmakat részesítik előnyben, amelyek több interakciót generálnak. És mi generál többet? Az érzelmileg intenzív, de könnyen fogyasztható tartalmak – különösen a pozitív üzenetek. Ezek nagyobb elérést kapnak, míg a bonyolultabb, árnyaltabb témák kevesebb figyelmet. (Nehogy már gondolkodásra kényszerítsük az embereket! Cél a mosoly! Akkor is, ha az hamis!)

Ez az önmagát erősítő mechanizmus egy olyan digitális környezetet teremt, ahol a „boldogság kultusza” uralkodik. Az emberek egyre inkább azt látják, hogy mindenki más élete tökéletes, problémamentes, és ha valakinek nehézségei vannak, akkor az „biztosan az ő hibája”. Hány ilyen trollkomment olvasható a posztok alatt, ahol egyenesen áldozathibáztatás folyik; ahol mindenki nekiesik a tartalomgyártónak, mert az „panaszkodni” mer! Ugye?

De a Facebook ennél is továbbmegy!

Az algoritmusa 2025-ben a negatív érzelmeket kifejező reakciókat, például a szomorú vagy dühös emojikat egyre kevésbé preferálja. Miért? Mert a platform célja az, hogy „pozitív felhasználói élményt” nyújtson, tehát azokat a posztokat, amelyek negatív reakciókat váltanak ki, az algoritmus hátrébb sorolja, azaz kevesebb embernek mutatja meg.

Ennek már most van egy olyan hatása, hogy a tartalomgyártók megkérik az olvasókat, ne nyomjanak meg szomorú/dühös emojikat. Így ha én éppen ki lennék akadva valamin, azt nem mutathatom meg, nehogy a kedvenc tartalomgyártóm posztja eltűnjön a süllyesztőben…. Mi következhet még ebből?

Hogy a felhasználók kevésbé merik kifejezni a negatív érzéseiket, így még inkább elnyomják azokat a tartalmakat, amelyek fontos, de kellemetlen társadalmi vagy egyéni problémákat érintenének. Ez aztán tovább erősíti a közösségi média hamis pozitivitását, és még inkább eltávolítja az embereket a valóságtól. Szép kis kör…

A tudatos közösségimédia-használat azonban segíthet megtörni ezt a ciklust. Fontos lenne ezért, hogy ne csak a gondosan megkomponált tartalmakat fogyasszuk, hanem azokat is, amelyek árnyalt képet adnak az életről. És még valami. Érdemes figyelni arra is, hogyan hat ránk a közösségi média: ha rendszeresen rosszabbul érezzük magunkat a használata után, akkor ideje lehet tudatosan csökkenteni a fogyasztását és inkább csak olyan embereket követni, akik hitelesen és nem álszent mosoly mögé bújva kommunikálnak.

Ha egyetértesz a fentiekkel, bátorkodom a saját oldalaimat ajánlani a figyelmedbe. Kövess szöveges tartalmakért a Facebookon, képi megfogalmazásokért a Davidacuts oldalamon, videós tartalmakért pedig a TikTok-csatornámon.