Vita vagy ökölharc? Te hogy vitatkozol?

Szerző: davida | 2019 nov 24 | 

Ha az ember kimegy az utcára, vagy csak felcsapja a gépét, azon nyomban száz meg száz vitába ütközik. Persze ez most eufémizmus a javából, hiszen vita helyett inkább veszekedést kellene írnom, sőt a legtöbb esetre vonatkozóan dúvadak esztelen harcát. Igen, akár az utcán, a boltban, a postán vagy az orvosnál is.

Vita az orvosi rendelőben

Legutóbb épp kontrollvizsgálatra vártam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy nő két percenként felugrik a székéről, tesz egy kört, majd sóhajtva visszaül. Egy idő után viszont odament a recepcióhoz is (magánrendelés volt), kérdezett valamit, aztán fel is csattant nagy hangon. Választ ugyanis nem kapott a kérdésére, mert a recepcióst az egyik orvos rövid időre behívta a rendelőbe valamilyen adminisztrációs probléma miatt.

Az ominózus hölgy dúlt-fúlt, és olyan szempontból igaza is volt, hogy a recepciós nő szó nélkül hagyta ott. Az más kérdés, hogy 1 perc múlva már ki is jött a rendelőből, sűrűn elnézést kért, majd illedelmesen válaszolt a korábban feltett kérdésre: „Igen, kb. negyedórás egy konzultáció.”

Vita vagy botrány?

A hölgyet ez láthatóan nem nyugtatta meg, továbbra is fel-felpattant, morgott, aztán inkább a telefonjába merült. Ekkor érkezett meg az ő orvosa. 16:20 volt. Mivel gyakran járok oda, tudtam, hogy ez 20 perces késést jelent, és sejteni véltem, hogy itt lehet a kutya elásva. A botrány viszont nem ekkor, hanem pár perc múlva robbant. Az orvos ugyanis nem a hölgyet, hanem egy másik urat szólított, aki egy másodpercen belül már a rendelőben is volt.

Főszereplőnk ekkor fúriaként csattant fel:

„Én jöttem hamarabb! Ez egy magánrendelés, azért fizetek, hogy időben foglalkozzanak velem. Nekem bemutatóra kell mennem, és csak azért utaztam ide Budapestről, hogy ne veszítsek időt.”

A recepciós ismételten elnézést kért, de olyan halkan beszélt, hogy a pontos válaszát nem hallottam. Viszont nem lehetett pozitív, mert a hölgy még hangosabb „hisztibe” kezdett: „Nekem időre kell mennem, nincsen autóm, kötve vagyok a buszhoz, nem késhetem le. Most azonnal beszélni akarok az orvossal!”

Problémamegoldó önkiszolgálás

A recepciós feladta a vitát, és rámutatott az ajtóra, hogy legyen kedves a páciens „kiszolgálni magát.” A hölgy így is tett, kopogott. Aztán megint, majd újra, mire végre kiszólt az orvos. Erre ő be is lépett az ajtót nyitva hagyva. Ezúttal ő kért sűrűn elnézést, majd elmondta, hogy az orvos legyen kedves fogadni.

1 perc múlva már be is mehetett. (A doki első szava bocsánatkérés volt, a többi zárt ajtók mögött folytatódott.) Mivel időközben én is sorra kerültem – 40 perces csúszással – egy másik orvosnál, nem tudom, mi történt a hölggyel közben. Kijövetelemkor már csak azt tapasztaltam, hogy kedvesen elcseveg az asszisztenssel, sőt még hangosan kacarásznak is. Egyáltalán nem tűnt sietősnek a dolga, és végül teljesen kivirulva távozott.

Te mit tettél volna?

Minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk, de bennem sok minden felmerült (már megint).

1. Vajon muszáj-e kiverni a dilit egy ilyen szituációban?
2. Tudnánk-e máshogy is érvényesülni ilyen vita során (értsd bejutni az orvoshoz), vagy sem?
3. Ha türelmesen (uram bocsá’ birkamódon) várt volna, akkor is ugyanannyi idő alatt végzett volna-e, mint így, vagy sem?
4. Vajon mennyire alapozta meg a hölgy hangulatát, hogy a recepciós az elején nem azonnal válaszolta meg a kérdését?
5. Vajon a sűrű elnézést kérések mennyire igazak ilyenkor?
6. Én mit tettem volna ebben a konkrét esetben? (Kérdem úgy, hogy én is nagy csúszással kerültem be az orvosomhoz.)
7. Hogyan reagálhatott volna másként az asszisztens a kezdetek kezdetén és közben?
8. Kellett volna-e, hogy másként reagáljon?
9. Kellett volna-e engesztelést (pl. árkedvezményt) adnia a cégnek a hölgy számára, vagy sem?
10. Milyen érvek-ellenérvek lehetnek még a háttérben, amelyek nem hangzottak el?
11. Vajon miért késett az orvos?
12. Vajon tényleg annyira rohant a hölgy?

Nekem megvannak a magam válaszai; a hiányzó vagy elfeledett vitakultúránk vonatkozásában is bőven van mondanivalóm, nem kihagyva és feledve a drámapedagógiát sem, de szokás szerint előbb téged kérdezlek:

Mit mondasz most?

• Mit felelnél a fenti kérdésekre?
• Hogy látod kívülről ezt a szituációt?
• Voltál-e már hasonló helyzetben?
• Mit tettél akkor?
• Vagy mit tennél szíved szerint, és mi tart ettől vissza?

Ha szeretnéd megtudni, hogy kommunikációs szempontból mi mindent tartogat még ez a vita, csatlakozz a Káté Klub (zárt)osztályához. December 1-én nyitunk, és azt követően teszem fel az erre az anyagra vonatkozó aktuális KÁTÉ-Reakciót is, amely már felvezetése a vitakultúrát taglaló újabb szakmai anyagunknak.

Ilyen és ehhez hasonló leckék, témák várnak, meg rengeteg további hasznos, a mindennapjaidat megkönnyítő kommunikációs gyakorlat, videó, online és személyes konzultáció is.

Még van hely az osztályban, csatlakozz te is közösségünkhöz!

A részletes tematikát és a csatlakozási lehetőséget mindkét linken megtalálod:

http://beacon.by/kt-tematika

https://facebook.com/events/981269412209681/