Barion Pixel
Kulissza

Szövegírás-gyorstalpaló

Szerző: davida | 2019 feb 5 | Szövegírás | 2 hozzászólás

Három dologhoz biztosan értek: az online társkereséshez, a tanításhoz és a szövegíráshoz. Az elsőről már írtam gyorstalpalót. A másodikhoz, esküszöm, akkor is fogok, ha lehetetlen. Így merült fel bennem, hogy miért ne írhatnék a szövegíráshoz is? Na ugye. Meg is teszem. De vigyázz, ez most tényleg szakmázás lesz!

Betűsablonok, nyomdaipari kellékek Vecsésen

Mi a fene az a szövegírás?

Mert nem egyszerűen mondatok egymás után pakolgatása, az sejthető. De nem is újságírás (az amúgy is egy külön szakma), és nem is bloggerkedés, ami az utóbbi időben nagyon sokat változott. Persze ez mostanában átváltott valami teljesen másba, ezért nehezen is lehetne megfogalmazni a lényegét.

A blogolás(om)

Amikor életem legelső blogbejegyzését írtam – Jesszus, 9 éve – akkor még csak naplóztam a napjaimat. Mert ott volt az elsőszülöttem, én meg tele voltam mindenféle érzelmekkel. Az írás segített túllendülni az anyaság, házasélet nehézségein. Aztán visszamentem dolgozni, és már nem volt időm a saját sirámaimra.

Amikor 2016-ban ismét terhes lettem, újra előtört belőlem a grafomán. De ekkor már tudtam, hogy nem magamnak akarok írni, hanem másoknak. Így jutottam el addig, hogy végül 2018-ra komolyan is kezdtem venni a blogolást. Ez persze még mindig nem azt jelentette, hogy szövegíróvá avanzsáltam volna. Mert a kettőnek majdhogynem semmi köze sincs egymáshoz.

A szövegírás mint műfaj

A szövegírás egy többműfajos „dolog”. Van

  • reklámszöveg-író,
  • kreatív szövegíró,
  • marketingszöveg-író,
  • direkt marketingszöveg-író,
  • digitális szövegíró,
  • közösségi szövegíró,
  • SEO szövegíró,
  • weboldal-író és
  • tartalom szövegíró.

Addig volt nekem jó, amíg erről nem tudtam. De viccet félretéve, tényleg ennyire szerteágazó műfaj a szövegírás. (Találtam is egy klassz cikket a fentiekről, ezért nem is fejteném ki bővebben.) Persze az sem árt, ha az ember tanulta valahol a szakmát. És itt jött nálam az első gond, mert én bizony nem tanultam.

Itt “tanultam ki” a kommunikációt. A képen épp egy általam megszervezett sajtótájékoztatón tolmácsoltam az akkori ügyvezetőt.

Milyen a jó szövegíró és kell-e hozzá papír?

A Szabadúszó marketing szövegírók facebook csoportban vetődött fel az a kérdés, hogy mitől szövegíró a szövegíró, és kell-e ehhez feltétlenül papír. Akkor fogalmazódott meg bennem először igazán, hogy milyen skillekkel (bocs, jártasságokkal) is kell rendelkeznie a jó szövegírónak.

Szerintem a jó szövegíró Pom Pomra hasonlít: Ha akarja, “olyan, mint egy kifordított bundakesztyű”, de akár Gombóc Artúr csokiválogatása is lehet. A lényeg a színészi képességeken és a beleérzésen van. Erre születni kell. Minden más – gördülékenység, kohézió, stilisztika, anyámkínja – tanulható, csak nem ér semmit a szőrpamacs nélkül.

Tehát a szövegírás elsajátítható, akárcsak a pedagógia, de ha nem erre születtél, akkor ott ette meg a fene. Ettől még a kérdés továbbra is adott: lehet valaki szövegíró szövegírói végzettség nélkül?

Szövegíró képzés

Igen, hiszen Magyarországon nincs is ilyen akkreditált képzés. Mármint konkrétan szövegírói, bár hiszem, hogy ez a jövő. Kommunikáció-, vagy PR-szakokon kitérnek erre, de sehol nem kapsz ilyen diplomát, OKJ-bizonyítványt. Nem sorolnám ide az írókurzusokat, szövegírói tréningeket sem, amelyek között ugyan találunk igazán hasznosakat, de a szakmát nem tudják megtanítani (nem is céljuk). Ráadásul mindig csak egy területre mennek rá. A jó hír viszont az, hogy a szövegírói munkához a megrendelők nem kérnek végzettséget. Referenciát viszont annál inkább. És itt jön a következő probléma.

Szellem-szövegírás vs. referencia

A legtöbb szövegíró ugyanis papíron nem létezik. Igazi szellemek vagyunk, hiszen a cégek, vállalatok, vállalkozók nem szívesen árulják el, hogy szövegírókkal dolgoznak. Természetesen itt nem a reklámszöveg-írásra gondolok, hiszen abban nincs semmi „ciki”. Sokkal inkább a blogbejegyzésekre. Mert jó, ha tudod, hogy a legtöbb weboldal és híres ember blogjai mögött általában egy szünet nélkül gépelő szövegíró van. Én is ilyen ghostwriter vagyok. Engem viszont nem zavar és az a célom, hogy a megrendelőimet se zavarja.

A lelkiismeretes cégek, vállalkozók ugyanis szenvednek attól, hogy „hazudnak”. Hiszen a bejegyzések sokszor E/1-ben készülnek, mintha ők maguk kommunikálnának a követőikkel, ügyfeleikkel. Én viszont azt vallom, ha jó szövegírót foglalkoztatnak, nincs semmi szégyellni valójuk. Ők máshoz értenek, a szövegíró pedig, tudod, Pom Pom. Azonnal kifejtem, mire is gondolok.

Milyen szövegírói tulajdonságok kellenek a tartalom szövegíráshoz?

A fentiek értelmében bátran kijelenthetem, hogy elsősorban empátia. (Azt, hogy valaki tud fogalmazni, helyesen írni, ügyel a szöveg felépítésére, a kohézióra, a hitelességre alap.) A jó szövegíró ugyanis rá tud kapcsolódni

  • a munkaadójára és
  • a célközönségre is.

Nézzünk egy példát. Ha a megbízó ingatlanpiaci értékesítő, akkor a szövegírónak tudnia kell, hogy

  1. mi érdekli az olvasókat,
  2. kik ők,
  3. mennyire értenek a témához,
  4. ismerik-e a szakszavakat, vagy inkább
  5. laikus olvasók.

Ennek függvényében választja meg a szövege stílusát is. Hiszen a szöveg lehet

  • tegező, laza, könnyed, humoros, vagy épp
  • magázó, komolyabb hangvételű, emelkedettebb, szakmaibb is,
  • esetleg a kettő keveréke.

Ugyanígy rá kell tudni hangolódni a munkaadó stílusára is. Ehhez persze nem árt legalább egyszer beszélni is vele. Másrészt mindent el kell olvasni, ami a munkaadóhoz köthető:

  • a weboldalát,
  • a szakmai anyagait,
  • a Facebook-megosztásait, és
  • ha van, az Instagram, Linkedin posztjait is.

Szóval tényleg mindent.

Ha jó szövegíró vagy, és rendelkezel azzal a bizonyos beleérző-képességgel, akkor nem lesz gondod. Ha nem, akkor bármit csinálhatsz, kiképezheted magad – a korábbi példánál maradva – ingatlangurunak is, a szövegeid nem lesznek igazán értékesek, hitelesek és végképp nem lesznek olyanok, mintha a megrendelőd írta volna. Viszont ha már itt járunk, felvetődik egy újabb kérdés.

Honnan ért a szövegíró mindenhez?

Először is: a szövegíró nem ért mindenhez, de folyamatosan tanul. Ha csavarszaküzletnek ír, akkor a csavarokról, ha egészségügyi weboldalnak, akkor a betegségekről. Persze ehhez nem kell mindenféle iskolákat elvégeznie, elég, ha csak jó sokat olvas az adott témákban. „Külföldiül” is. Így rövid idő alatt hatalmas információ-mennyiséget szívhat magába. Olyan sokat, hogy el sem tudod képzelni.

Ezt a részét nagyon szeretem a munkámnak. Élvezem, ahogy “tágul az agyam”. Persze nem vagyok szakértője például a bőrbetegségeknek, de ha összegyűjtök a témában egy halom információt, akkor nem fogok hülyeségeket írni róla. (Nem Ctrl+C, Ctrl+V-re gondolok, mert az nem szövegírás.) A szakmai felelősség pedig a munkaadóé. Vagy mégsem?

Ki felel a szövegíró által megírt tartalmak hitelességért?

Ez egy nehéz kérdés. Szövegíróként azt vallom, én azért vagyok felelős, hogy a munkaadó kérésének megfelelő tartalmú és stílusú cikkeket tegyek le az asztalra, és az szakmailag is korrekt legyen. Ha a munkaadó nem ellenőrzi az adott szövegeket és úgy tárja ország-világ elé, hogy esetleg mégsem annyira tuti benne a tuti, akkor az már az ő hibája.

Ha azonban lelkiismeretes szövegíró vagy, nem teszel úgy, mintha mindenhez értenél. Igenis szükségünk van szakmai segítségre. Nem írhatok csak úgy az oroszlánfókák életéről, hogy azt sem tudom, mi fán teremnek. Sokan, akik vállalkozóként szövegírók, épp itt esnek csapdába.

A vállalkozó szövegíró ugyanis a megrendelőiből él. Ezért sokan elvállalnak olyan munkákat is, amelyekhez véletlenül sincs affinitásuk. És ez most nem ellentétes azzal, amit Pom Pomról írtam.

Hiszen mindig vannak olyan témák, amelyek jobban „fekszenek”. Én például nem valószínű, hogy szívesen írnék pont egy csavarszaküzletnek, hiszen nem érdekel annyira a téma (hiába vagyok profi házátalakításban). Hiszem, hogy akkor születnek igazán jó írások, ha a szövegíró élvezi is, amit csinál. Mert ez nagyon átjön a szövegeken. Ettől függetlenül írhat egy férfi is a női sminkekről, és még jó is lehet a cikk, de ez kifejezetten ritka. Érdemes tehát végiggondolni, milyen munkákat vállalunk el.

Persze adódhatnak gondok a másik oldal, tehát a megrendelő felől is. Mert számos esetben a megrendelő szakmaisága ütközik a szövegíróéval.

Mit tehet a szövegíró, ha a megrendelő másképp gondolkodik?

Mert ilyen bizony gyakran előfordul. Nem arról van szó, hogy a szövegíró nem tudná felvenni a fonalat és nem tudná megírni a cikket. A gondok akkor kezdődnek, amikor a megrendelő nem fogadja el a szövegíró iránymutatását. A jó szövegíró ugyanis

  • tudja, mitől döglik a légy,
  • tudja, milyen a keresőoptimalizált szöveg,
  • tudja, hogyan kell az olvasóra hatni, és nem utolsósorban
  • tudja, hogyan kell olvasóbaráttá is tenni egy adott írást.

A megrendelő viszont rendszerint – természetesen – nem ismeri ezeket a szakmai “trükköket”. Ennek ellenére adódnak olyan helyzetek, amikor ő szeretné megmondani a tutit. Nagy kérdés ilyenkor, hogyan is “edukáljuk” az ügyfelet, vagy hogy kell-e egyáltalán?

Ez nehezebb is, mint egy Cornerstone Content megírása. Nem beszélve arról, hogy a kérdésre sincs egyértelmű válasz, hiszen minden üzleti partner más és más.

Amit tehetsz:

  • Röviden vázold fel pl. a SEO lényegét, és reméld, hogy elfogadja az érveid.
  • Kedvesen, de határozottan tarts ki amellett, hogy szöveget írni te tudsz, esetleg
  • hagyd rá a megrendelőre és teljesítsd a kéréseit.

Ez utóbbi esetben viszont a jó szövegíró nem tud felelősséget vállalni a cikk olvasottsági mutatóiért, a kattintásokért, a lájkokért, a keresőmotorok pozitív hozzáállásáért. Olyan ez, mint a fogyókúra. Le van írva minden “szabály”, de ha nem tartod be, senki nem garantálja, hogy eléred azt a célsúlyt, amit ígérnek.

A szövegírás bizalmi játék

Ha nincs meg a felek között a maximális bizalom, a munkakapcsolat halálra van ítélve. (Csak hogy elég patetikus legyek.) Ha az ügyféllel döcögős, nyögvenyelős ping-pong meccseket folytatunk (értsd oda-vissza kell módosítgatni egy cikket akár heteken keresztül is), akkor valami hibádzik. Vagy a szövegíró ügyetlen, vagy a megrendelő bizonytalan. Esetleg fordítva.

Én ilyenkor rendszerint felajánlom, hogy búcsúzzunk el egymástól, hiszen senkinek nem jó a kontra-produktivitás. Hogy a pénzem bánja? Inkább, mint én.

Van az a pénz, amiért a szövegíró mindent bevállal?

Nekem nincs. Az elmúlt 20 évemet azzal töltöttem, hogy mást csináltam, mint amit a világon a legjobban szeretek. Bár szívesen tanítottam, és igazából most is szeretek tanítani, mindig is éreztem, hogy nem az az igazi utam. Most viszont teljesen a helyemen vagyok, és bár még nem engedhetném meg magamnak, hogy csak úgy válogassak a megrendelők között, mégis azt teszem. Ennek két oka van:

  1. Nem tudnám szívvel-lélekkel végezni a munkámat, ami így csak plusz stresszforrás lenne. (Abból meg van elég.)
  2. Nem tudnám nyugodt szívvel kiadni az írásokat a kezemből, mert nem lenne bennük az az extra, amitől igazán jó egy anyag.

A szövegírás lényege

A szövegírás lényege ugyanis egyre inkább a tartalom minősége, vagyis a minőségi tartalom,

  • amivel elérjük,
  • megszólítjuk,
  • aktivizáljuk a célközönséget.

Van, hogy elégedetlen vagyok egy-egy cikkemmel, mert a SEO néha meg tudja gyilkolni az anyagot. Sokszor a szoros határidők sem segítenek (ha több idő jutna egy-egy cikkre, némelyiket biztosan meg lehetne írni jobban is). De ha a megrendelő elégedett és elfogadja az írásunkat, akkor igyekszem észben tartani a saját fenti gondolatomat: minden további az ő felelőssége.

Azért merem ezt ennyire egyértelműen kijelenteni, mert a munkámban maximalista, de nem mindenható vagyok. Éppen ezért nem vállalok például reklámszöveg-írást sem. Mert a reklámok világa nagyon távol áll tőlem (hiába dolgoztam évekig marketingkommunikációs osztályon).

Davida, a szövegíró

Csernai Kata, SEO szakembernek (nem mellesleg ezer éve barátomnak) köszönhetően tartalom szövegíró vagyok. Ő az, aki egy éve megkeresett, hogy írjak neki az új weboldalára. Ő az, aki bevezetett a SEO-szövegírás rejtelmeibe, és ő az, aki meggyőzött arról, hogy tudok írni. Azóta felgyorsultak az események.

Jelenleg elsősorban mások blogjait vezetem, amihez persze kapcsolódik közösségi médiaposzt-írás is. Ugyanakkor vannak olyan munkáim, amelyeknél nem a blogírás, hanem szakmai cikkek, interjúk, ajánlók vannak a középpontban. Ezeket egyre inkább szeretem, mert nagyon jólesik beleásni magam a témákba. Ilyenkor eszembe jutnak boldogult főiskolai és egyetemi éveim, amikor szakdogákat kellett gyártani. Utáltam, hogy minden olyan kötött, és hogy olyan sok oldalt össze kell hozni. Most simán menne, mert rutinossá váltam.

Tapasztalat, tudás, nyitottság, megbízhatóság. Ezek a legfontosabb szövegírói ismérvek. Ezek nélkül nem lesz a szövegírónak munkája, hiszen a munkaadó nem jön csak úgy magától. A jó szövegíró leginkább „szájhagyomány útján terjed”.

Vagyis az ügyfelek egymásnak ajánljanak minket. Ennél már csak az a jobb, amikor kolléga ajánl kollégát az ügyfeleknek. Nagyon boldog vagyok, mert már én is eljutottam erre a szintre. Igyekszem is minőségi írásokkal meghálálni.

És hogy hogyan készül egy ilyen cikk? Arról majd később írok. Vagy ide, vagy a Banyaságokba, mert persze a gyerek melletti itthoni munkavégzés is megér egy misét. (Most két leütés között éppen katicákat rajzolok…)

Email: info@davidavan.hu

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük